Az Odessa világa két rivális vetélkedésének kereszttüzébe kerül, akik az ellenségeskedésért jóval többet fizethetnek életüknél.
Az egyik oldalon Nicholas Fisk gróf, az Odessa kormányzója és a lyrán uralkodó, Katrina Steiner hű támogatója. Miközben azon munkálkodik, hogy eltiporja a Katrina uralma ellen kitört lázadást a Szövetség tucatnyi világán, Fisk abban reménykedik, hogy véglegesen megsemmisítheti az egyik legsikeresebb lázadót. A konfliktus másik oldalán Archer Christifori altábornagy és Archer Bosszúállói, akik Victor herceg oldalán állnak, és támogatják a herceg Katrina elmozdítására irányuló törekvéseit. Bár Christifori tisztában van vele, hogy az Odessa világa csapda, a lehetőség, hogy megnyerhetik ügyöknek a híres zsoldos egységet, Snord Irregulárisait, túlságosan csábító ahhoz, hogy elmenjenek mellette.
Ám ahol békét várnak, kitör a háború. És az árulás a szürke árnyalataiba öltözteti az ellenségek és barátok fekete-fehérjét.
Az elején leszögezném, hogy soha nem fogom megbocsájtani Pardoe-nak, hogy életre keltette Christiforit. Egyszerűen úgy utálom az embert ahogy van, fogalamam sincs, hogy tudnak emberek állni mellé. Na de essen pársz szó a könyv történéseiről.
A regény elején nagyon megörültem. Dübörög az EgyNem polgárháború, és Catherine Steiner-Davion nyitott, szinte elhittem, hogy valami politikai cselszövős történetet kapunk. Tévedtem. Cselszövés az van, csak nagyon átlátszó. Ahogy a fülszöveg is említi Odessára szólítja a kötelesség Archer Bosszúálló ezredét, hogy állítsa a polgárháború másik oldára Snordékat, igen ám, de miközben mindkét parancsnok a megbeszélt találkozóra siet, mindengyiküket megtámadják. Snordékat Archerék, Archeréket Snordék. Mindkét fél azt hiszi, hogy átvágták, ezért bosszú hadjáratba kezd a másik ellen. A könyv egyik nagy hibája, hogy egyből a támadások után felfedi a harmadik oldal a Wolvertoni Felföldiek szerepét. Ha ez csak a regény végén derül ki, lehet jobban tetszett volna.
Innentől folyamatos harc, ami igen jól esett, már nagyon régen olvastam Battletechet, kellemes volt elveszni a mech csaták zűrzavarában. Miután Archer "barátnője" és a későn érkező Sherwood leleplezte a Fisk, a bolygót kormányző gróf és a Wolvertoni Felföldiek összeesküvését Archer egyből fehér zászlóhoz kapott és rohant, hogy megbeszélhesse a dolgot eddig utált ellenségével. Pillanatok alatt létrejött a szövetség, és totál lenullázták a Felföldieket. Végül igazságszolgáltatás, ahol a gonosz elnyeri méltó büntetését.
A levezetésben visszaugrunk Új-Avalonra, ahol Catherine megkapja a rossz hírt, és teljesen kiakad. Nem értem, miért kellett ennyire emócionális szukát csinálni a korábban csenben tervezgető lányból. Christifori utolsó szava kellemes mosolyra húzta a számat: "Ha kell a bolygó, gyere, és vedd el... ribanc."
Kicsit kevés, ahhoz képest amiket mostanában olvastam, de összességében 6/10, hiába Christifori és a teljesen kiszámítható történet vezetés, teljesen kikapcsolt és élveztem teljes egészében.
