Végre sikerült magam átrágni a könyvön... hatalmasat csalódtam benne.
Vadim Konsztantyin bonyolult életébe csöppenünk bele. Gyerekkori barátja, Roy Rolkin, a Cseka őrnagya beveszi egy kormányszintű összeesküvésbe: Koba tábornok egyik hasonmását kell alakítania. Ha csak ennyi lenne, és izgalmas politikai regény lenne, nem lenne semmi baj, de Vadimot kinevezik felügyelőnek, áthelyezik Moszkvába és kap egy megoldandó gyilkossági ügyet. A gyilkost mindenki csak úgy emlegeti, hogy a Monstrum, mert ilyen dolgokra csak elmebeteg képes.
Nem hangzik rosszul, ugye? Pedig az, vagy legalábbis nem jó. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nagyon döcögős az egész történet. Szinte minden fejezet végén van egy apró csúcspont, ami következő fejezet elejére teljesen eltűnik, nem ritkán ugrunk az időben, változik a helyszín; minden fejezet eleje leírás, ami engem mindig kizökkentett a cselekményből. (51 fejezet van :) ). Egy másik hiba, az orosz hangulat hiánya. Nem olvastam túl sok Oroszországban játszódó könyvet, de Lukjanyenko (Őrség-tetralógia) könyveiben hibátlanul átjön Oroszország, a Monstrumban nem. Két oka is van: az angol író stílusa (francia, angol, latin kifejezéseket ad a szereplők szájába), és a magyar fordítás (érezhető, hogy minek kéne a szövegben lennie, néha magyartalan, néha ellentmond magának két sor).
Nem tetszett még, hogy Vadim gyakran kiszól az olvasónak "testvéreim" felkiáltással. Vadim... ha már eszembe jutott. Alkoholista, drogozik, három nővel is kavar, de egy negyedik után sóvárog, és a végén még a rendőrségi jelvényét is elvenném, mert gyilkossá válik. Ezzel semmi gond, de ilyen ember ne akarjon senkit (leginkább ne az olvasót) kioktatni, meg nála nagyobb dolgokról filózófálni.
Nem tetszett, még, hogy szinte az összes szereplő volt gyanusított, mint valami rossz krimiben, mindenkire ráíllet a profil, de végül a legártatlanabbnak tűnő személy lett a gyilkos.
Az alapok: az anarchista-kommunista népfront (pff) és a nacionalista nemzeti demokrácia hívei (pff) közti polgárháború után a nacionalista koalíció kerül hatalomra. Na nem ilyen rózsaszín, a jó fiúk-lányok az anarchisták és a kommunisták, mert ugye a másik fél újra életrekeltette a Csekát, vonatokon viszik az amnesztiában reménykedő anarchistákat, stb, stb. Vadim, össze-vissza csapong a két oldal közt (volt felesége, aki egy anarhista tábornok, is bonyolítja a történetet), mikor milyen kedve van, mikor ki ellen talált valami bizonyítékot. De miért lenne bármelyik oldal is jó? Ez a kérdés csak a végén jön elő Vadimban, ez tetszett.
A szereplők közül, Vlagyimir Iljics Lenin, a macska nagyon eltalált, bár gondolom nem kell egy macska életre keltéséhez túl sok tudás. :) Ilja Dronszkij Vadimmal ellentétben normális rendőr, teszik a dolgát, a végére egészen megszánja főnökét. Roy Rolkin, a cseka őrnagy is jól megformált karakter, kegyetlen, tenyérbemászó alak, Vadim barátja. Ez a barátság jó párszor megmenti Vadim életét. Julia, Vadim (volt) felesége sablon, gonosznak van lefestve, de nem az, végül persze az lesz.
Kicsit össze-vissza csapongó lett, sajnálom :) 5/10, nem adom fel, de egy kicsit most pihentetem Vadimot.
