Leszámítva, hogy a fülszöveg fele hazugság, pontosan azt kaptam amit vártam. A gonosz holnista Macklin tábornok nem kezdi el gyilkolni tervszerűen a postásokat. Legalábbis én nem találkoztam ilyen konkrét utalással. Még ha így is lenne, hatalmas spoiler lenne, mert Macklin eléggé a vége felé kerül a képbe.
Felüdülés volt nem első szám első személyben íródott regényt olvasni (Monstrum, Darázsgyár, Tűzfal, A poszthumán döntés mind E/1-ben írt), bár Gordon Krantz szemszögén kívül semmit nem láthatunk.
Szóval Gordon Krantz, egyszerű vándor. Járja a falvakat, ahol kevés ételért és eszközökért cserébe színészi tehetségével szórakoztatja az embereket. Egy kevésbé szép napon néhány fosztogató bandita ellopja fontos, túlélésre szükséges felszereléseit, és a bosszútól hajtva menetelt utánuk. Eltévedt és rálelt a postafurgonra. Megszületett az Újjáalakult Egyesült Államok meséje.
Eleinte a túlélés hajtotta bele a hazugságba, majd már nem tudott, vagy inkább nem akart kikeveredni belőle. Legfőbb mantrájává vált a "Ki vállalja a felelősséget?". Hatalmas (sablonszerű) fejlődésen megy keresztül. Folyamatosan elmélkedik a múlton, a jövőn, és az odavezető úton. Az emberek hittek benne és idealista lévén nem hagyhatta, hogy a reménytől megfossza az embereket. Tovább menetelve faluról falura postahivatalokat állított. Majd ez átcsap a barbár holnista hódítók elleni harcokba.
Ne értse félre senki, Krantz nem vezet senkit csatába, csupán egy eszmét ad az embereknek. Idealista, fájdalmasan.
A környezet eléggé szürke, komor, lehangoló, eleinte. Valahogy a végére elfelejti az író. Krantz-on kívül más igazán kidolgozott karakter nincs, szinte folyamatosan cserélődnek a mellékszereplők.
A vége kicsit túl rózsaszín a világhoz képest, de hiszem, hogy nem létezik happy end, csak befejzetlen történet. :) 7,5/10. Félek a filmes feldolgozástól. Ez így ebben a formában nem vászonra vihető, csak drasztikus változásokkal.
