Nick Stone a pénzért bármire képes, a Cég (valami nemzetbiztonsági hivatal lehet) nem fizet eleget, ezért hajlandó kétes megbizatásokat is elvállalni, főleg mióta egy kislány pszichológiai kezelését kell fizetnie. A kislány, Kelly, akinek néhány éve végig kellett néznie ahogy szüleit kivégzik poszttraumás stresszben szenved. 1999 decemberében Helsinkiben Nick és amatőr csapata Valentyin Lebegy az orosz maffia egyik nagyfőnökének elrablását hajtották végre, aminek az lett a vége, hogy a csapat nagy részét lelőtték. Nick kénytelen volt elengedni Lebegyet, aki pár nappal később egy visszautasíthatatlan ajánlattal keresi meg. Kellett a pénz...

A feladat egyszerű, jussanak be egy házba, ott másoljanak le néhány adatot, majd azt hozzák vissza. Nick társa ezúttal sem egy profi, Tom, soha nem csinált még hasonlót sem. Tom informatikus, hacker ha így jobban tetszik. Nick és Tom közös múltjuk tisztázása után repülnek Finnországba, ahol még mindig hideg van...

Sajnos a történet egész eddig egyszerűen halad előre, bár Nick Stone valószínüleg ezt egy kicsit másként gondolná. :) Az első meglepetés bőven a könyv második felében éri az olvasót, amikor a "hosszú" előkészítés után az akció kudarcba fullad. Innentől szinte folyamatos fejkapkodás.

Fogalmam sem volt mi fog történni.

Nick pár nap múlva büdösen és mocskosan már Észtországban fagyoskodik. (Az egész könyvet átjárja a hideg északi szél.) Észtország... hideg, koszos, romos, szegény ország, durva kontraszt a finn gazdagság után, szinte mellbe vágó. Nem hiányozhatnak az oroszok sem, akik sokan vannak, és mindegyiküknek egy célja van: még több pénz. Nick sikeresen beleesik a nagyok játékába. Kisebb-nagyobb bunyók után, sebzetten és pár kilazult foggal Nick tovább menetel célja, a sok pénz felé. Ha más nem is, egy valamit lehet tanulni a történetből: sose bízz egy oroszban, meg úgy általában senkiben sem. Végül persze kiderül ki kinek az oldalán van, viszont a végjáték nem túl megszokott, nem is happy end, nem is sad end, inkább csak vége egy újabb nehéz napnak, hónapnak, kezdődik a következő.

Akárhogy is próbálom magamban lepontozni, nem megy. Talán pár nap múlva máshogy fogom gondolni, de ez most 8/10. Az egyetlen negatívum, hogy nagyon-nagyon hosszú a könyv eleje.